Borzok és Deresek - Idézetek feleségem, Anikó naplójából

Aniko és borzasMozaikok egy majdnem teljesen önellátó gazdaság (Visnyeszéplak, Zaja család) borzdereses tapasztalataiból - 4. rész

Ellés

Az első: 2013 március 24-én olvadó hóban locspocsban. Vörös 3. borja, nemzője: természetes úton, még Mikóházi gyökerek (Lali, főbika).
„Az ellés időpontjáról sejtésünk se volt, valójában már le is mondtunk róla (lehet, hogy nem is vemhes címszóval). Tehát vasárnap (márc. 24) reggel még megetettük őket, s minden a rendes kerékvágásban folyt, semmi rendkívülinek nem láttuk előjelét. Délelőtt valamilyen közös összejövetelen voltunk a faluban, fél 12-kor a szomszéd szólt, hogy eggyel többen vannak a jószágok...

Nándi fiunk ért haza először (a férjem éppen Gödöllőn tartózkodott), a pici boci kint feküdt a latyakban-sárban, nagy nehezen becipelte az istállóba. Hazaértem s lecsutakoltuk szalmával a sártól, hogy a Vöröske le tudja nyalogatni. Aznap este sikerült is megszoptatni, ami nem is volt olyan egyszerű, mivel először elverte a bocit a tőgyétől, nyilván fájt neki a szopás. Ki kellett kötni a lábát a Vörösnek. Ennek ellenére nem volt rúgós, inkább csak elhessegetős. Másnap elkezdtük a föccstejet is kifejni. Ez kb. 1 hónapos korig ment, aztán  minden tejet kiszívott a boci. 3 és fél hónapos korában, nyilván az erőteljes szopástól, igen begyulladt a Vöröske tőgye. Kihívtuk az állatorvost. Férjem természetesen nem volt otthon (kényes eseményeknél valahogy mindig máshol van dolga...). Kikötés, orrfogás, tőgytágító s tőgyinfúzió.  Sikerült is elvadítani jó időre a Vöröst .. Nagy nehezen, s hosszú idő alatt sikerült visszaszelidíteni. Azóta viszont engedelmes, kezes bárány. Hamarosan a bikabocit is teljesen elválasztottuk.

A második: 2014 április elejére vártuk a bocit. (A férjemnek egy hét alatt két programja is volt, ráadásul az egyik Gödöllőn, mint tavaly...így biztosak voltunk benne, hogy akkor lesz meg a boci.... Hát nem lett meg). Április 16-án észleltünk erős nyugtalanságot a tehénnél. (Ő a Borzas, első borjával. Inszeminátor révén Svájci borzderes lett belerakva.)  Szóval már szerda délután bejött a legelőről, mintegy helyet keresve. Feszült volt, hol lefeküdt, hol felkelt. Péter (a férj) folyamatosan figyelte. De még éjszaka sem lett meg a boci. Reggel éppen fekve találta. Mivel szerencsés módon ideköltözött a tavasszal egy állatorvos (K. Gyula, moldvai gyökerekkel), vele nézettük meg, hogy nincs-e valami gond. Semmilyen módszerrel nem sikerült azonban közel férkőzni hozzá, se megkötni. Végül arra jutottunk, hogy nagy baja nem lehet, ha ilyen fürge... Hamarosan elindult a valódi ellés, s Péter átszaladt a szomszédhoz, hátha segíteni kell. Ám,mire visszaértek megvolt  boci. Prüszkölt a kicsi, aranyos volt. A szomszéd, akit mellesleg Lalinak hívnak, mindjárt meg is állapította, hogy bika  (aztán kiderült, hogy szerencsére tévedett...). Borzas ott keringett körülötte, de hagyta, hogy lecsutakoljuk szalmával. A kutyát azonban nem engedte 30 m-en belülre!! Azután szépen lenyalogatta a kicsit. Szopni azonban se a boci nem igyekezett, se az anyuci nem közeledett hozzá. Mivel kint született s elég nedves időjárás volt, ezért beraktuk a kicsit (nevezzük egyelőre Borzillának) a talicskába s betoltuk az istállóba. Nemsokára anyuci is bement hozzá. Mivel beesteledett, ezért a másik kettőt (Vöröskét s a bikabocit) is bekötöttük

Szoptatás

Borzas estére odafeküdt a bocija mellé, de szopni nem láttuk. Próbálkoztunk, hogy segítsük a szoptatást, mivel láttuk, hogy a tőgye is igencsak feszül, s be is van gyulladva. Sajnos ez sehogyan sem sikerült. Végül, már igen fáradtan, hagytuk, hogy éjszaka megoldódjanak a problémák (mivel hát borzderesről van szó). Nem így lett, reggelre a Borzas továbbra is ideges, a tőgye szinte kicsattan, a bocika meg fekszik bágyadtan.  Hosszú ideig masszíroztuk a Borzas tőgyét, talán be is kentük körömvirággal. Éreztem, hogy hátul kemény csomós. Előtte ki kellett kötnünk a hátsó lábait, mivel erősen rugdosott. Amilyen ügyes, még így is rugkapált valamennyire.  A masszírozás után akcióba léptünk: a fiunk tartotta a kicsit, Péter odanyomta a Borzast az oszlophoz, én meg a tejes ujjam dugdostam a boci szájába, hogy az ingert felkeltsem. A boci persze szorítja össze a száját, úgy kell szétfeszíteni. Fél órát kínlódunk, mire az ujjszopások révén rátalál vezetéssel  csecsre. S végre szopik!! Először nehézkesen, aztán egyre jobban. Borzas is lassan megnyugszik. Három ember kellett hozzá. A szopás után Péter megpróbálja kifejni a maradékot (állatorvosi javaslatra). Ugyanúgy megy rugdosódás, még kötött lábbal is. Majd egy órát elszórakozunk, mire végzünk. Lett egy csomó tej is (6-7 l), ez föccstej ugye, nem emberi fogyasztásra*. Legalább egy hétig jól él a kutya, macska és a Tiborék disznói... Fejés után azért lappadt a tőgye, de hátul még kemény, csomós. A boci alszik egy jót, most már megmarad.  Délután próbáljuk újra szoptatni (lábkikötés, 3 ember stb.), de sehogy sem akaródzik neki. Ráhagyjuk, biztos elég volt neki a reggeli. Este újra nekifeszülünk a szokott módon. Mintha mindent elfelejtett volna. Újra mindent végigjátszunk, s újra eredményes szopás a vége. Most mintha kicsivel többet evett volna. Ezután megint kifej Péter nagy nehezen 5-6 l-t.  Estére sem engedjük el Borzast (bár a lábáról levesszük a kötelet), de most elétesszük a bocit, hogy tudja nyalogatni. Ez hiba volt az első este, hogy hagytuk, hogy az ellenkező sarokba feküdjön a boci, ahol anyuci nem is látja. Most viszont, már nyalogatja, becézi szinte életet lehel belé. Harmadnap, Nagyszombaton már kis segítséggel, de önállóan szopik, az utólagos kifejés továbbra is nagy tortúra. Napközben látjuk önállóan szopni!! Rendben lesz. Este már elhagyjuk a lábkikötést is, bár lábemelgetés, néha rugdalózás azért van, de ő is (Borzas) enyhül s mi is belejövünk. Kedden elengedjük a borzast, de csak az istállóban. Szerdán mindketten kimehetnek az udvarra. A kicsi gyorsan megszokja.... A rendszeres fejésektől fokozatosan javul a Borzas tőgye is. Mostanra – másfél hét múlt el az ellés óta – szinte teljesen normális. Körömvirág-orbáncfűolaj keverékkel és egy Permannas nevű kenőccsel kentük/jük reggel-este.”

*Szerkesztői megjegyzés: A föccstej emberi fogyasztásra is alkalmas, ebből készül a gulászka ami egy nagyon finom madártejhez hasonlító édesség. Az igaz, hogy aki nincs hozzászokva az elsőre hamenést kaphat tőle (valószínű ebből a tapasztalatból jöhet, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan), de mértékkel fogyasztva nem csak finom, hanem egészséges is!


Megjegyzés és megosztás

Az alábbi mezőben lehetőséged van a cikkhez megjegyzést, véleményt fűzni. Valamint itt fogalmazhatsz meg kérdéseket is, amelyet a cikk keretében, vagy a megjegyzést használva megpróbálunk rövidesen megválaszolni. Ha meg akarod osztani a megjegyzésedet akkor a 'Post to Facebook' jelölőnégyzetet hagyd bekattintva! (ehhez be kell jelentkezned a facebookra)
Ha van az ismerőseid között állattartó akkor ezt külön is megköszönjük!