Érkeznek a borzderesek

Dorka és Hunor története a borzderesekkel (Négyes) 2. rész

MegérkeztekJúlius 6.-án történt a nagy esemény, amikor megérkeztek a tehenek. Eltartott pár percig amíg lekecmeregtek az állatszállítóról. Lassan mozogtak, megfontolva, vagy talán aggódva azon, hogy most hova kerültek. Egy viszonylag kicsi, kb. 3000 négyzetméteres elkerített legelőn tartjuk őket,  egy kis istállóval, négy cigája juh társaságában. Szabadon közlekedhetnek a kis legelő és az istálló között, akkor mennek be, amikor akarnak (általában nem akarnak).

Első dolguk volt a terület felderítése, módszeresen végigmentek a kerítés mellett, mindenhova benéztek, ismerkedtek a hellyel és az állatokkal. Egymást már ismerték, régóta együtt tartották őket. Minket is kíváncsian figyeltek, bár azért egy kicsit bizalmatlanok voltak. Kaptak friss vizet, frissen kaszált füvet, és a birkák által fogyasztott szénabálára is lecsaptak.

Néhány nap után már birtokba vették a helyet, látszott, hogy elkezdtek megnyugodni, mi pedig elkezdtünk ismerkedni velük. Nem kellett 2 nap sem, és a korábbi tapasztalatok szerint „eléggé vad” tehenek már hagyták magukat megsimogatni. 2 hónap múlva pedig már jöttek a simogatásért.

Nálunk mindenféle legeltetéshez hozzászoktak elég rövid idő alatt. Először a körbekerített részen legeltek szabadon, majd, amikor azt lelegelték, a kis út túloldalán lévő villanypásztorral körbekerített részre tereltük át őket. Először reggel, majd délben visszamentek inni, aztán délután újra ki estig. Másnap reggel már a kapunál álltak, és várták, hogy engedjük át őket. Néhány nap alatt megtanulták a rendet és kapunál állással jelezték, hogy idő van. Amikor már ez a legelő is fogyott, akkor jött a nehezebb rész, a pányvázás, 50-100 méterre lévő legelőrészekre, ahova akkor még nem tudtunk villanypásztort rakni. Ezt azért már nehezebben szokták meg, vagyis inkább a hangulatukon múlott, hogy mennyire könnyen hagyták magukat vezetni. Zárójelben megjegyezném azoknak akik félnek a kötélen vezetéstől, hogy a kisebb tehén kb. egy nagysáHonor barátkozikgrenddel nehezebb mint én (nagyjából 350 kiló van az ő javára), és gyönyörűen jött mellettem (aztán megállt, mert még 3 db fehér herét le kellett legelni a kerítés mellől, majd mentünk tovább). Kisebb harcok azért voltak, néha próbálkoztak mindketten az ellenkező irányba menni, de általában hamar rájöttek, hogy jobb ha nem tiltakoznak (mert utána ehettek, vagy ihattak, aminek éppen ideje volt). Mi pedig meglepődtünk, hogy csupán egy vékony nádpálca felemelésével egész jól lehet irányítani egy 4-500 kilós tehenet.

Összességében nagyon hamar megszoktuk egymást, és jól beilleszkedtünk egymás életébe. Természetesen több munkát, odafigyelést igényelnek, mint a baromfiak vagy a birkák, de nem jelentősen. Sőt, vannak időszakok, amikor napi kétszeri itatás, és hetente egy szénabála begurítása elegendő számukra. Nem bántuk meg egy pillanatra sem, hogy bevállaltuk őket.

A mai napig a fülemben cseng, ahogy Éva elmesélte, hogy az utazás reggelén mondta a tehénkéknek, hogy most már megnyugodhatnak, mert végre jó helyre kerülnek. Reméljük ő is látja, hogy igaza volt.

Dorka


Megjegyzés és megosztás

Az alábbi mezőben lehetőséged van a cikkhez megjegyzést, véleményt fűzni. Valamint itt fogalmazhatsz meg kérdéseket is, amelyet a cikk keretében, vagy a megjegyzést használva megpróbálunk rövidesen megválaszolni. Ha meg akarod osztani a megjegyzésedet akkor a 'Post to Facebook' jelölőnégyzetet hagyd bekattintva! (ehhez be kell jelentkezned a facebookra)
Ha van az ismerőseid között állattartó akkor ezt külön is megköszönjük!