Remény is született nálunk

ReményDorka és Hunor története a borzderesekkel (Négyes) 5. rész

Pocok, azaz hivatalosan Remény története aznap kezdődött, amikor összekötöttük életünk fonalát a tehénkéinkkel. Ugyanis Babának pont aznap reggel volt egy randija Visóval, a mikóházi tenyészbikával, amikor hozzánk költözött. Miután minden bizonnyal szerelemben együtt háltak szarvasmarha módjára, sikeresen megfogant Remény, de ezt természetesen még jópár hónapig nem tudtuk. Semmi különleges nem volt Baba vemhességében, szépen kerekedett, és bár ő már alapvetően egy nyugodt jószág, még lomhábbá, még cammogósabbá vált. Az utolsó hónapban néha olyan pózokban volt képes aludni a napon, hogy amikor először megláttam azt hittem most döglik meg. Mind a négy lába kinyújtva, ebből kettő a levegőben, feje előre, szeme néha fennakadva...
Pedig csak így volt kényelmes neki.

 

Döglött tehén póz
Bogyóval ellentétben Baba nem szerette nagyon ha tapogattuk a hasát, így csak ritkán éreztem a kicsit mozogni. Ő egyébként hamarabb tőgyelt ki, de neki is az ellés előtti reggelre lett akkora a tőgye mint egy kosárlabda (Bogyónál ez a legteltebb állapotban is csak a kézilabdát közelítette). Most is szépen beszalmáztunk az istállóba, mint később kiderült feleslegesen, mert Baba, hűen önmagához, a trágyakupac mellé ellett. Éppen új báláért indultunk, amikor megláttuk, hogy elfolyt a magzatvíz, és megindult az ellés. 10 perc se volt, amíg a bálával megérkeztünk, akkor már a lábacskái kint voltak a gyereknek. Majd Baba felvette a szokásos "döglött tehén" pózát: oldalt feküdve, a bal lábait felemelve tolt. Mire a bála bekerült a helyére (2 perc), ő már a kisbocit nyalogatta. Közben Bogyó és Szellő közelről nézte mi történik. Remény a születés fáradalmai ellenére nem volt rest, és 3 perc múlva már próbálkozott felállni, és 10 perc múlva már evett. Iszonyat gyorsan lezajlott minden, mi pedig gazdagabbak lettünk egy bikaborjúval, aki ha minden jól megy Porika „utódaként” sok-sok kárpáti borzderes boci apukája lehet. Ezért lett a neve Remény. Igazából én Pihének hívtam születése előtt, de azt hiszem egy majdani 500 kilós tenyészbikát nem ildomos Pihének hívni. De amikor egy ugrabugra, „nyak nélküli” (bikanyakú), pocokfejű gyerekbocit szeretnél rávenni, hogy kezdjen el szopni, mert utána az anyja megy legelni, akkor túl komolynak hangzik a Remény, nem jön az ember szájára, ellentétben a Pocokkal, amely tökéletesen jellemzi őt, mind a kinézetét, mind a viselkedését. Mert ő egy szaladgálós gyerek, aki napközben nagyon jól érzi magát a birkákkal, néha játszik velük oldalbafejelőset (csak gyengéden), és amíg anya kint van legelni, gyakran a birkákkal alszik. Ahogy nő, úgy változik a színe is, bár lehet, hogy a sok napsütés teszi ezt a barnaságot, mert képes 40 fokban is a tűző napon aludni. Lényegesen félénkebb, mint Szellő, de nagyon szelíd, nyugodt természetű. Egyelőre. Aztán, hogy nagy és idős korában milyen lesz, azt majd reméljük megtudjuk.

Remény


Megjegyzés és megosztás

Az alábbi mezőben lehetőséged van a cikkhez megjegyzést, véleményt fűzni. Valamint itt fogalmazhatsz meg kérdéseket is, amelyet a cikk keretében, vagy a megjegyzést használva megpróbálunk rövidesen megválaszolni. Ha meg akarod osztani a megjegyzésedet akkor a 'Post to Facebook' jelölőnégyzetet hagyd bekattintva! (ehhez be kell jelentkezned a facebookra)
Ha van az ismerőseid között állattartó akkor ezt külön is megköszönjük!