Szellő születésének története

Boci barátnéDorka és Hunor története a borzderesekkel (Négyes) 4. rész

Szellő egy meglepetésboci volt. Úgy tudtuk, hogy Bogyó elég régen nem találkozott bikával, talán még Romániában volt egy (természetes vagy mesterséges) afférja, de az sajnos - különböző okok miatt - vetéléssel végződött. Így nagy lelkesen figyeltük az ivarzását, ami egyébként a tehenek legnagyobb talánya: vagy észrevehető vagy nem. Egy kezdő gazda mumusa, vedd észre olyan rejtett jelekből, amiről nem tudod hogy néz ki, és milyennek kéne lennie. Ennek ellenére Bogyó három hetente szépen mutatta a folyatást (legalábbis akkor még azt hittük...), így az egyik alkalommal elhívtuk a Porika spermával felszerelkezett inszeminátort, hogy romantikáztassa meg a tehenünket. (Zárójelben meg kell jegyeznem, hogy sok éves tanulmányaim során nem igazán gondoltam volna, hogy néhány év múlva a tehénkéim péráját fogom kitartóan lesni, mint szaporodási állapotuk megbízható jelzőjét...nem mintha bánnám...sőt!).

Ekkor ért minket és az inszeminátort is a meglepetés:

Bogyó vemhes volt, ráadásul kb 6 hónapos...Gyors telefonálgatás után kiderült, hogy ki lehetett a "tettes": Baba bikaborját már ivarérettség elérése után vitték el az előző tartójuktól, és hát addig együtt voltak tartva...Ő meg úgy gondolta, hogy kipróbálja mit tud...Szerencsére Bogyóval semmilyen rokonságban nincsenek, így egy "szerelemgyerek" kárpáti borzderes születését vártuk. Mivel az inszeminátor nem ilyen kicsi tehenekhez szokott és csak megsaccolni tudta a magzat korát, így október végétől már figyeltük Bogyón a változásokat. Először is meglomhásodott: a korábbi ugrabugrákat felváltotta a lassú cammogás. Emellett ismét Bogyó hátsóját kezdtük el bámulni egész nap: a korábban általunk folyatásnak hitt jelenségről kiderült, hogy valójában tisztítás. Más jeleket is figyelni kellett az ellés előtt ezen a bizonyos testrészen: mennyire duzzadt, redős, kisimult, vagy "savósan befűződött"...És mi egész novemberben figyeltünk és vártunk. Decemberben már biztos meg lesz. Karácsonykor félve mentünk el a rokonokhoz, hogy mi van ha pont most...Éreztük, hogy mocorog, rugdossa anyát belülről, Bogyó békésen tűrte, hogy tapogassuk a pocakját. Igazából már ekkor elkezdtem Szellőnek hívni. Aztán végül a lehető legjobbkor született. Ezen a télen - még biztos mindenki emlékszik - volt 2 nagyon hideg hét, mínusz 10- 20 fok közötti hőmérsékletekkel, majd megjött a hó, és ekkor 2 napig 0 fok körül volt, majd megint 2 hétig hideg. Na Szellő úgy döntött, hogy január 13-án (péntek 13 mellesleg), szakadó hóesésben születik meg. Bogyó nem kapkodta el a dolgokat, reggelre tőgyelt ki, ekkor lóhalálában vastag szalmával borítottuk be (immár sokadjára) az istállót, reménykedve, hogy Bogyónak lesz annyi esze, hogy oda elljen. Napközben semmi a könyvek szerint tipikus jel nem utalt az ellésre, bár fura volt, hogy a délután 4 órai etetésnél elhúzódott a simogatástól. Közben szakadt a hó, gondoltam majd este, ha Hunor hazajön kinézünk. Aztán 5 körül volt egy olyan érzésem, hogy ki kéne menni, de még halogattam a dolgot. Végül fél 6kor rászántam magam és kimentem, továbbra is szakadó hóesésben. Amikor kiértem láttam, hogy miért is volt a megérzés: Szellő ott feküdt az anyja fejénél, Bogyó nyalogatta.

Szellő kicsi

Közelebbről megnézve bizonyságot nyert, amit már eddig is sejtettem: kislány, kis üszőborjú. Hagytam őket pihenni, majd egy kis idő múlva, amikor Hunor is hazaért felállítottuk Bogyót és Szellőt is irányba állítottuk, hogy megkapja az éltető föccstejet. Nyilván maguktól is megoldották volna, de mi akkor nyugodtunk meg, amikor láttuk, hogy minden a legnagyobb rendben van. Baba néha bekiváncsiskodott, megszaglászta az unokáját, de semmi ellenségeskedés nem volt benne, se most se később. Maximum, ha Szellő rossz tőgynél próbálkozott, jelezte, hogy én nem vagyok az anyád. Az első nap még az istállóban telt el, de ahogy elállt a hóesés (és ismét mínusz 10 fok lett), Szellőcske már ki-ki nézett, beleszagolt a nagy puha fehérségbe, és futķározott egy kicsit. Nagyon szép volt bocinak is, kis tökéletes formájú orrocskával, amivel mindent megszagolt amit csak ért, majd aztán meg is kóstolta, legyen az gumicsizma, kerítésoszlop, vakolat a falon...

Nagyon szelíd és barátkozó volt az első pillanattól, persze Bogyó folyamatosan szemmel tartotta, az első napokban követte is mindenhova, ami azért őszintén szólva elég viccesen nézett ki: elől ugrabugrál egy 2 napos borjú, majd a nyomában múgatva fel alá rohangál egy 400 kilós tehén. Szerencsére Bogyó bennünk megbízott, így nem féltette tőlünk Szellőt, a kutyára viszont - aki egyébként kisebb, mint a boci - ősellenségként tekintett, ezért szegény Füleskutyának oda kellett figyelnie, hogy mikor kerülnek a közelébe szarvak. Nem akarta Bogyó nagyon bántani, csak fejjel egy kicsit arrébb rakni, de ehhez Füleskutyának érthető módon nem volt kedve, ezért farkát behúzva iszkolt, amikor megjelent egy tehénfej a közelében.

Így teltek múltak a hetek, közben megpróbálkoztunk a fejéssel, kezdetben reménykeltően, majd sajnos sikertelenül. Bogykának ugyanis első ellése révén eléggé kicsi maradt a tőgye, nem lett egy tejcsárda, így ahogy a Gyerek nőtt és egyre többet evett, Bogyó nem hagyta többé magát fejni, kapálózott a lábával, forgolódott. Persze vannak arra különböző megoldások, hogyan lehet rávenni a tehenet a fejésre, ha ő nem akarja, de időnk és infrastruktúra hiányában inkább hagytuk a dolgot. Ezzel valószínűleg az értük el, hogy a következő ellése után még többet szenvedünk majd, amíg megszokja a fejést, de ez van, a tapasztalatokat gyűjteni kell, és néha a hibáiból tanul a gazda.

UgrabugraSzellőcskének úgy tűnik elég volt a tej, mert úgy nőtt, mintha húznák. "Erő izom tejet iszom" ahogy szól a mondás. Persze voltak és a mai napig vannak kihívások vele is. Például a fülszámozást elég rosszul viselte, utána néhány nap kellett, míg helyre állt a bizalom. Aztán le kellett szoktatnunk arról a szokásáról is, hogy a lábunkon vakarózik, mert ami aranyos egy bocitól, az egy év múlva nem lesz aranyos egy tehéntől. De mindezek ellenére továbbra is nagyon kedves, sokszor bújós nagy gyerek, aki kétségbe tud esni, ha nem látja az anyját. Aki, ha szeretne valamit, vagy éppen nem szeretne valamit, akkor annak hangot is ad. Öntudatos, mint az anyja, tele van büszkeséggel, ahogy én is, ha ránézek.


Megjegyzés és megosztás

Az alábbi mezőben lehetőséged van a cikkhez megjegyzést, véleményt fűzni. Valamint itt fogalmazhatsz meg kérdéseket is, amelyet a cikk keretében, vagy a megjegyzést használva megpróbálunk rövidesen megválaszolni. Ha meg akarod osztani a megjegyzésedet akkor a 'Post to Facebook' jelölőnégyzetet hagyd bekattintva! (ehhez be kell jelentkezned a facebookra)
Ha van az ismerőseid között állattartó akkor ezt külön is megköszönjük!