Bogyó és Babóca, két jó barát

Dorka és Hunor története a borzderesekkel (Négyes) 3. rész

BabaAz előző részek arról szóltak, hogy miért és hogyan került két kárpáti borzderes tehénke hozzánk, most viszont róluk szeretnék egy kicsit írni. Mindketten Romániából származnak, és egy kis kerülővel kerültek hozzánk.

Mint kiderült nem volt teljesen felhőtlen életük, főleg a kisebbnek. Baba, mert ezt a nevet kapta nálunk, Aknavásárról származik, Moldvából. Fiatal üsző korában igáztatásra használták, konkrétan trágyaszállításra, egy olyan kocsit kellett húznia, amelyen nem volt egy tenyérnyi trágyamentes hely sem. Mivel az első hónapokban nálunk nagyon félt a vasvillától amivel trágyáztunk, valószínűnek tartjuk, hogy közelről is találkozott vele néhányszor. Megvásárlása után karanténba került a többi tehénnel, itt született egy egészséges bikaborja. Első hazai gazdájához már a másik tehénnel együtt került, de sajnos ott nem kaptak elég figyelmet, kicsit lesoványodtak. Ennek köszönhető, hogy hozzánk kerültek, úgyhogy talán ennek így kellett lennie. Régi moldvai életére emlékezve még ma is előfordul vele, hogy a teli etető közelében lévő trágyadomból szedegeti ki az utolsó ép szénaszálakat. Bár kezdetben (egy-két hétig) tartotta a távolságot, mára már nagyon szelíd, csak néha böki arrébb erőteljesen a birkákat vagy a kutyát. Nagyon türelmes, képes tíz percen keresztül melletted állni, amíg el nem kezded vakarni a feje tetejét, a „haja” tövét, és további legalább 10 percen keresztül ezt folytathatod.

Tovább a teljes cikkre...

Érkeznek a borzderesek

Dorka és Hunor története a borzderesekkel (Négyes) 2. rész

MegérkeztekJúlius 6.-án történt a nagy esemény, amikor megérkeztek a tehenek. Eltartott pár percig amíg lekecmeregtek az állatszállítóról. Lassan mozogtak, megfontolva, vagy talán aggódva azon, hogy most hova kerültek. Egy viszonylag kicsi, kb. 3000 négyzetméteres elkerített legelőn tartjuk őket,  egy kis istállóval, négy cigája juh társaságában. Szabadon közlekedhetnek a kis legelő és az istálló között, akkor mennek be, amikor akarnak (általában nem akarnak).

Első dolguk volt a terület felderítése, módszeresen végigmentek a kerítés mellett, mindenhova benéztek, ismerkedtek a hellyel és az állatokkal. Egymást már ismerték, régóta együtt tartották őket. Minket is kíváncsian figyeltek, bár azért egy kicsit bizalmatlanok voltak. Kaptak friss vizet, frissen kaszált füvet, és a birkák által fogyasztott szénabálára is lecsaptak.

Néhány nap után már birtokba vették a helyet, látszott, hogy elkezdtek megnyugodni, mi pedig elkezdtünk ismerkedni velük. Nem kellett 2 nap sem, és a korábbi tapasztalatok szerint „eléggé vad” tehenek már hagyták magukat megsimogatni. 2 hónap múlva pedig már jöttek a simogatásért.

Tovább a teljes cikkre...

A döntés

Dorka és Hunor története a borzderesekkel (Négyes) 1. rész

csapat

Elöljáróban annyit rólunk, hogy egy kis dél-borsodi faluban, Négyesen lakunk, és egészen kicsiben gazdálkodunk - törekedve az önellátásra -, a sok minden egyéb mellett amivel foglalkozunk. Vonzalmunk a régi őshonos fajták iránt (legyen az növény- vagy állatfajta), abból a szemléletmódból indul ki, hogy ezeknek a fajtáknak volt a legtöbb ideje alkalmazkodni hazánk környezetéhez, így ők képesek a leginkább és legkönnyebben hasznosítani az adottságainkat. Ha biztosítva vannak az életfeltételeikhez szükséges források, akkor a lehető legkevésbé van szükségük az ember jelenlétére, tehát extenzívek is. Ezért a hagyományos növényfajtákat pl. nem szükséges annyit locsolni, permetezni, az állatokat pedig nem kell télen fűtött, nyáron hűtött helyen tartani, és az intenzív fajtáknál gyakori betegségek is igen ritkán fordulnak elő nálunk. Másrészt viszont ezek a fajták képviselik a múltunknak azt a részét, amelyek részt vettek a táj alakításában, a hagyományos tájhasználatban, így ha fenntartható módon akarunk élni a környezetünkben, akkor ezekkel a fajtákkal érdemes „dolgoznunk”, együtt élnünk.

Tovább a teljes cikkre...