Repce születése

A Szommer család tapasztalatai és élményei a borzderessel - 2. rész

SZÜLETÉS

Repce

Hanga 9 éves, Repce fél. Minden szempontból. Kicsit fél még, de Hanga szelídíti, nagyon ügyesen.
Fél, mert 6 hónapos a képen; 2016 januárjában látta meg, ha nem is napvilágot, de az istállóvilágot, esti szürkületben.
Nem sok jele volt az ellésnek, egy átlagos szem, mint az enyém, észre sem veszi.
Reggel izgatottan jött a férjem, hogy ma ellés lesz, készülődik a tehénkénk.
Gyorsan friss almot készített, és egy régi nagy szőnyeget is feleszkábált az amúgy nyitott oldalfalra. Ne legyen bent huzat.
Férjem készülődése és izgatottsága — ami persze átragadt rám is —messze felülmúlta a tehén készülődését és izgatottságát. Mondhatnám semmi nem látszott rajta.
Talán csak annyi: kényelmetlennek tetszett már neki a terhe.
Nem fetrengett, nem kínlódott, nem bőgött. Kicsit fészkelődött.
Fél óránként bekukkantottunk hozzá, semmi. Mivel szép, száraz idő volt, kimentünk az utcára: Zille biciklizni tanult. Nem voltunk távol negyedórát, beérve megpillantottuk a kis fehér, anyja által nyalogatott lélegző, párolgó élet-csomót. Hogy boci, az éppen még kevéssé látszott rajta. Nagy volt az öröm. A születés misztériuma. Az új élet, a teremtés, a világmindenség, Isten, az öröklét. Mindez beletömörödik abba az érzésbe, amit az ember a születés felett érez. Öröm, izgatottság, boldogság. És a nagy, függőben maradt kérdés: fiú vagy lány!?

A mi kárpáti borzderesünk

A Szommer család tapasztalatai és élményei a borzderessel - 1. rész

MEGÉRKEZÉS

DerceMeleg nyári nap volt 2015 júliusában, amikor megérkezett a feltételezhetően vemhes kárpáti borzderes, a mi borzderesünk. Lecammogott az állatszállítóról, kikötöttük legelni, persze kapott vizet, ahogy kell. Férjem azonnal indult is tovább, visszavitte az állatszállító utánfutót. Amíg távol volt: a tehén kidőlt. Oldalra feküdt, zilálva lélegzett. Kész. Épp, hogy ideért megpusztul. Kétségbeesett telefon: mit tegyek???!!!???
Jött a válasz is, meg az ember is hamar: hűteni, hűteni, hűteni. Vederrel langyos vizet hordott, és locsolta. A diagnózis helyes volt, a művelet nem maradt eredménytelen: hála a Mennybélinek meg az én okos Uramnak!

A tehén: A Polyán Egyesülettől kaptuk, mint „selejt” tehenet. Valóban, csak 1,5 tőgynegyede működik.
Dercének neveztük el. Kezes jószág, 10 éves forma, már nem mai csitri, meglett asszonyság, aki tudja s érti a dolgát.

Összegezném a gazdasági hasznosságát:

  1. tartása olcsó: vegetációs időszakban csak legel, télen át szénázik. Mégis olyan jó húsban van! Semmiféle kiegészítő takarmányt nem kap.
  2. ridegen tartható: nem kell még egy istálló sem neki. A hideget, meleget egyaránt jól tűri. Jobban bírja mindkettőt még a bivalyoknál is.
  3. bio-öko meg amit akartok: húsa, bár még nem ettem, teljesen bió-öko stb lesz, mert csak az Isten szép ege alatt legelget. Füvet, ami nő magától. Kell ennél jobb?
  4. önállóan ellik: Meglepő lehet azoknak is akik még nem láttak marhát, hát még azoknak, akik láttak! A tenyésztett fajtáink közül még a magyartarka is igényli az emberi segítséget az ellés során, „ki kell húzni” belőle a borjút.

Képzeljük bele magunkat egy ilyen szituációba. Éjszaka, mert hát mikor máskor, virrasztani a vajúdó tehén mellett, és....és nem tudom tovább, sose láttam ilyet, pláne nem próbáltam, szóval, fogalmam sincs mihez kezdnék. Mi lenne akkor? Végig kellene néznem, hogy megdöglik egy borjú és az anyja?!? Hát itt erről szó sincs. Képes megelleni önállóan, gyorsan, nagyon erős gondozó ösztönével lenyalogatja a borját, majd szoptatja. ..és szoptatja.. és szoptatja.

Prológus — avagy 0. típusú találkozás

A Szommer család tapasztalatai és élményei a borzderessel - 0. rész

BEMUTATKOZÁS

Borzderes és a gyerekekHa Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez. Van úgy, hogy az embert megtalálják a neki való dolgok és élőlények. A kárpáti borzderesről ugyanazon a héten három teljesen különböző helyről is hallottunk. Egy gyors internet keresést még gyorsabb telefonálás és egy hosszú beszélgetés követett Miklós Rudolffal.

Katymáron élünk, férjem Szommer Antal, okl. vegyész, biológus, és NÉBIH-nél jegyzett gomba szakellenőr. Jómagam, Szommer-Papp Noémi vagyok, biológus diplomát szereztem az SZTE-n, 2000-ben, innen az ismeretség a férjemmel. Másképpen nehezen találkozhattunk volna, én Szendrőben nőttem fel, Miskolctól É-ra, 35 km-re. Katymár, férjem szülőfaluja Bajától DK-re, mintegy 30 km-re, kis Magyarország déli határán fekszik. A mai kerítéses-migránsos időben, talán nem is helyes Mohamedet emlegetni az első mondatban, főleg nem errefelé, de hát mit tegyünk, ez vág ide.
4 gyermekünk és egy kis gazdaságunk van. Hunor 13, Hanga 10, Zille 6, Ajtony 2 éves.
Őshonos legeltetett állatokat tartunk: magyar rackát, házi bivalyt, kecskét, lovat. Az extenzív állattartásról, annak előnyeiről és fontosságáról, egy későbbi időpontban szívesen írok.

Jelen mondandóm lényege, amit Ruditól tudtam meg telefonálás közben: létezik egy magyar szarvasmarha fajta, aki ridegen tartható, és lehet fejni!
Ez óriási szó! A szürkemarha nagyon szép, de nem arról híres, hogy fejhető lenne. A bivalyokat is van, ahol fejik, a mieink nem rajonganak az ötletért, és elég tekintélyes méretű szarvaik vannak ahhoz, hogy akceptálva legyen az álláspontjuk. Szó szerint lyukat kellett beszélnem Rudolf hasába, hogy hajlandó legyen egy ilyen tehénként a mi gazdaságunkba is kihelyezni. Azt mondta, van egy "selejt" tehénke és ezért nem lehet a kihelyezési program keretében kihelyezni, ezért esetleg őt... Mami a neve.
Öröm és boldogság! No meg persze némi szervezés, állatszállító, és a férjem, nagy sajnálatomra egyedül, nekivágott a 2 x 400 km-es utnak, hogy hazahozza életünk első tehenét, a mi borzderesünket.
Folytatás következik :)